A dohányzás Magyarországon évente 35 000 ember halálát követeli. Az áldozatok fele életének ötvenes éveiben, másik fele hatvan éves kor felett hal meg a dohányzás közvetlen következtében. Évente ennyi ember halála lenne elkerülhetõ, ha nem váltak volna dohányossá tizen, huszonéves korukban. Néhány éves dohányzókarrier után mely idõ alatt a szervezet folyamatosan károsodik függõség alakul ki, mely erõsebb, mint az alkohollal vagy bizonyos "keményebb" drogokkal szembeni függõség. Ekkor a dohányzásról való lemondás már rendkívül nehézzé, sokak számára egyenesen lehetetlenné válik. A függõséget okozó hatás gyermekekben gyorsabban, de fiatal felnõttekben is már 3-4 év alatt biztosan kialakul. A rendszeres dohányosokban kialakuló függõségnek három összetevõje van. Fizikai hozzászokás A nikotin ugyanazokra az érzékeny területekre (receptorokra) hat az agyban, mint a kokain vagy a heroin, fokozza a dopamin nevû, az ingerületátvitelt befolyásoló anyag elválasztását. Ezen anyag felszabadulása kellemes érzés kialakulásával jár. A függõség (dependencia) azt jelenti, hogy bizonyos idõ eltelte után, ha a szerrezet nem jut hozzá mindennapi nikotinjához, egyénenként változó súlyosságú kellemetlen tünetek kialakulásával "válaszol". A megvonásos tünetek bár néhány hét alatt megszûnnek, a receptorok érzékenysége azonban még hónapokkal a dohányzás abbahagyása után is magasabb. Többnyire ezért esnek vissza a dohányzásról leszokni szándékozók a cigarettázás elhagyása utáni 3 hónapon belül (35-40%-uknak azonban sikerül elsõre leszokni!). Pszichés hozzászokás Bizonyos élethelyzetek megoldásához a dohányost a cigaretta segíti hozzá: csökkenti a feszültségét, megnyugtatja, segít érzelmeit kordában tartani, lehetõséget nyújt arra, hogy a munkától egy pillanatra elszakadjon. A pszichés hozzászokás nyilvánvalóvá válik, amikor a volt dohányos még néhány hónapos dohányzásmentes periódus után is bizonyos élethelyzetekben leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy rágyújtson. "Szociális" hozzászokás A kortársak, a kollégák, az iskolatársak, a barátok dohányzása láttán mások is kedvet kapnak arra, hogy a cigarettát megkóstolják. Látva a többiek dohányzását, a kíváncsiság hajtja arra gyermekeinket, hogy õk is kipróbálják a cigarettát: barátaik (vajon barátoke?) megkínálják õket, sõt sok esetben a szülõk szeme láttára szokik rá a gyermek a dohányzásra! Ha a társadalom normálisként fogadja el a dohányzó magatartást, nem csodálkozhatunk azon, hogy gyermekeinket semmilyen tanító "jó" szó nem tántoríthatja el attól, hogy amit az iskolában, utcán, televízióban, moziban, mi több, a kórházban, rendelõben állandóan látnak, és amire díszes óriásplakátokon, folyóiratokban és mozikban csábítják õket, ki ne próbálják maguk is.